A LÉLEK VIRÁGAI--A SZÍV HANGJAI

Citatum

Hagyj itt,ha tudsz
Ha gondolod,hogy van hozzá erőd
Ne búcsuzz,ne szólj,ne ints!Eredj
Csak aztán jól vigyázz,hogy elfeledj
Nagyon vigyázz nehogy egy hóldas éjen
A multunkból valami vissza térjen
Egy szófoszlány egy csók emléke csak
Mert akkor véged,megölted magad
Lásd,én megbékülten fogok kezet veled
Hiszen szerettél és szerettelek
Utadat többé elnem állom
Nen tartalak vissza,bár volna minek
A sors parancsol mindenkinek
Ha majd lekonnyóban a tűz
Mely most mellőlem messzi űz
Ha majd kialszik a szerelmi láng
A tűz helyén nem marad más
Csak valami kevés kihült parázs
Mely nem melegit többé és nem vakit
Fájni fog,hogy megöltél valakit
De most itt vagy látlak és hallak
Ne tudd meg,hogy sirok és megáldlak
Szeressenek,légy boldog,szeress
Segijtsen Isten,s gyorsan felejts
Hagyj itt ha tudsz, eredj
De aztán jól vigyázz, hogy elfeledj
Eredj!Menj!Eredj!

Valójában semmit sem birtokolsz, csak örzöl egy darabig.

S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged.
Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál.
Mert ha megszorítod eltünik, ha kisajátítod tönkreteszed.
Tartsd szabadon és örökre a tied marad

"Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj, és megbánd.
Szeresd azokat, akik jók hozzád.
Felejtsd el azokat, akik nem.
Hidd, hogy minden valamilyen okból történik.
Amikor új esély adódik, két kézzel kapj érte.
Ha ez gyökeresen megváltoztatja életedet, ne ellenkezz.
Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni."
Igaz szeretettel kívánok szép napot.

.. Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz,
- lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ...
Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, -
egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ...

/Kipling/"

LEGYEN EZ AZ OLDAL A SZEBBNÉL SZEBB

VERSEKÉ,  HOGY SOKSZOR

VISSZA TÉRJ.

MERT A SZÉP VERS, KULCSA

A SZÍVNEK

A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI

Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.

Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.
Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.

Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját.
Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!

Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. -
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.

Pest, 1847. január

http://www.testunklelkunk.hu/pic/kepeslapok/0000082578.jpg

Ruttkai Éva : Arcodat őrzi

Arcodat őrzi az arcom
Kezedet őrzi kezem
Léptedet őrzi a léptem
Szemedet őrzi a szemem.
Lélegzeted a lélegzetem.
Más értelme van minden szónak,
Más jelentést hord minden hang.
Más vagyok én is, mint aki voltam,
Más, mióta nem vagy nekem.
Másképp üt a szív és az óra,
Másképp zeng egy húr, hogyha zeng.
Más a válaszom és a kérdés,
Más, mióta másnak szól.
Tegnap még más szemmel néztem,
Egyszerű volt, ami volt,
Most életem foltokban áll.
Arcodat arcomban hordom,

Titkodat hang nélkül mondom,
Léted a semmiben oldom szét.
Arcodat őrzi az arcom
Kezedet őrzi kezem
Léptedet őrzi a léptem
Szemedet őrzi a szemem.
Lélegzeted a lélegzetem.

(Gary Chapman: Egymásra hangolva)

"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket s annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van ránk, mint nekünk őreá."

Szerelem versek - Szerelem, Bajos szerelem, Vallomás, Kedvesemnek, Hiányzol, Kihűlt szerelem, Szakítás, Erotikus, Vágyakozás
Élet versek - Barátság, Élet, Vallás, Otthon, Mindennapok, Akarat, Alkalmazkodás, Művészet, Szabadság, Hatalom, Tudás, Butaság, Hazugság, Betegség, Halál, elmúlás, Természet
Érzelmek versek - Boldogság, Búcsúzás, Szeretet, Aggódás, Megbocsátás, Magány, Csalódás, Fájdalom, Harag
Ünnepek versek - Születésnap, Névnap, Karácsony, Szilveszter, Újév, Húsvéti locsolóversek, Valentin-nap, Nőnap, Anyák napja, Ballagás, Farsang, Húsvét, Húsvéti versek - Angolul, Húsvéti versek - Németül, Esküvői, Mikulás
Család versek - Család, Eljegyzés, Házasság, Gyermek
Munka versek - Munka, Üzlet, Pénz, Iskola
Szórakozás versek - Humor, Szórakozás, Népköltészet, Sport, Bor
Világ versek - Béke, Háború, Haza, Társadalom, Tudomány, Idő

Hezekiah.hu - Irodalom, Képeslapküldõ, Letöltések

magányban, a betegségben, a zurzavarban -
a barátság puszta gondolata is lehetővé teszi a túlélést,
még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket.
Elég a tudat, hogy ő létezik.

A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő,
a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend.
Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben.
És ilyen talajból bontja ki legszebb virágait."

(Szerzőjét nem ismerem)

Mosolygott az arcom, de mögé senki nem néz.
Játszom a közömbös embert,
most látom csak milyen nehéz.
Ha valaki azt megkérdezné tőlem:
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Egy pillanatra zavarba jönnék,
s nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagy sokára mondanám, halkan:

poema.hu // a versportál - Semmiség csak egy elmúlt szerelem.
Elmegyünk egymás mellett és az arcod
rám nevet, kacagva köszöntelek én is,
de hangom kissé megremeg.
S nem venné észre rajtam senki sem,
hogy titokban könnyes lett két szemem.
Egy halk sóhaj ez volna minden jel, s
mennék tovább csendesen.
Ha valaki azt kérdezné, tőlem:
- Mit jelentesz Te nekem?
Talán könnyelműen felelném:
- Semmit, semmit csupán... az ÉLETET.
A valóság mindig nehéz,
de tévedsz, rosszul ítélsz.
Szívedben mindig lesz hely emlékeknek
s felejtjük egyszer, hogy rossz vége lett.
Most búcsúzom, ennyi az egész
most menj el, vissza se nézz.
Csak vedd karodba azt, ki tőlem elrabolt,
s gondolj arra, hogy voltam s talán... VAGYOK!

Emberek milliói döntenek úgy, hogy nem lesznek érzékenyek. Vastag bőrt növesztenek maguk köré, hogy senki ne okozhasson nekik fájdalmat. De ennek nagy ára van. Senki sem okozhat nekik fájdalmat, de boldoggá sem teheti őket senki.
	Osho

nom, hogy ebben a csúnya időben is legyen csodálatosan szép napod

Gondolsz-e rám

Gondolsz- e rám, mikor a hajnal első fénye
megcsillantja játékát szobád ablakán
S, mikor munkád terhe
nyomja vállaid súlyát
Gondolsz -e rám , mikor dicső győzelmünk
emlékére megkondul a déli harangszó
S, mikor utad
elsuhanó fák hajladozása kíséri
Gondolsz -e rám mikor nyugovóra
hajtod fejed , s puha párnák érintenek
S, mikor a holdsugár
megérinti álmod pitvarát
Lelked mosolyában ott vagyok -e
Dúl -e harc lelkedben , a szerelem harca
Értem -Érted -kettőnkért - szerelmünkért.

network.hu

Benedek Elek: Szeresd a fát

Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Gyengéden nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed
Hagyd annak ami, épnek, szépnek
Szeresd a fát !

Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve,
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl reája,
Ne bántsd a fát !

Édes gyümölcsét várva várod
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad
S te bánkódnál majd, késő bánat,
Ne bántsd a fát!

Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba,
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztene téged.
Szeresd a fát!

network.hu

Piros rózsa

...Egy szép piros rózsa hevert lenn a porban,
Mellette férfiak és nők haladtak el sorban,
Mindenki ráfigyelt, mindenki megnézte,
Olyanok is voltak kik felvették kézbe.
De el egy se vitte, mind eldobta újra,
Így került a rózsa ismét a porba, s az útra.
E méltatlan bánás a szívemig hatott.
S míg csak fel nem vettem, nyugodni nem hagyott.
De biz "én" is dobtam, mert nem volt már szára,
Így a szép rózsafej, szemétnek lett szánva.
Míg tűnődtem sorsán, meglepetés történt:
Kivétel törte át a szokást, a törvényt.
Egy féllábú lányka, mankójára dőlve,
Reszkető kezével nyúlt érte a földre..
Magával is vitte, s oly boldogan nézte,
TALÁN SZENVEDNI IS KÉSZ LETT VOLNA ÉRTE!!!
Pedig "Ő" is tudta: mért került utcára.
Hogy már meg van tépve, hogy már nincsen szára.
De érezte, mintha sorsuk közös lenne??
"ÉS ÍGY ÖNMAGÁT BECSÜLTE MEG BENNE!"